London, első hét

Van valami furcsa érzés napok óta. Mintha egy olyan párhuzamos világba érkeztünk volna, ahol apró, alig észrevehető különbségek vannak. Például minden tárgy egy kicsit jobb minőségű, mint otthon — egy bögre, egy asztal, egy iroda. Mindenki egy kicsit kedvesebb, mint otthon — de nem sokkal. A munkahelyen pedig nem kávészünetre hívnak, hanem teaszünetre.

Ezt erősíti az, hogy az autók mindig pont arról az oldalról jönnek, ahonnan nem számítasz rá. És valami miatt mindenki komoly felnőtt emberként kezel minket — kész röhej! És elég furcsa érzés külföldön munkába menni reggel.

A munka nagy kihívás lesz, és nehéz elhinni, hogy ilyen hirtelen eljutottunk ide. De ahogy Mario Andretti autóversenyző mondta: “Ha úgy tűnik, teljesen ura vagy a helyzetnek, akkor nem mész elég gyorsan.”

A 22-es csapdája, hogy a bankszámlanyitáshoz lakcím kell, a lakcímhez lakás, a lakáshoz pénz, az pénzhez bankszámla… de ez is megoldódott, mert a munkáltatóink segítenek az ügyintézésben, igazolnak mindent, amit kell.

Nyelvészeti rovatunk

Az ázsiablog szellemében itt is lesznek új szavak. Most kettő:

greasy spoon — koszos kis reggeliző
chippy — fish & chipsező hely

És egy kis érdekesség: az Anglish egy mesterséges nyelv, aminek az a célja, hogy minden nem angol eredetű (pl. latin, francia) szót germán eredetűvel helyetteítsen. Elég vicces.

És így nézett ki London 1927-ben:

'London In 1927' from My Vimeo on Vimeo.